Művészek ágyúdörgésben - Erdély az első világháborúban

Csíkszereda - Mikó-vár, május 25. - július 30.
Kategóriák: képzőművészet; kiállítás;
Facebook: https://www.facebook.com/events/218856098619794

Az első világháború éveinek centenáriuma minden országban „mozgósította” a történészeket, a művészettörténészeket, a muzeológusokat, hogy e máig ható eseménysort újra elemezzék, a dokumentumokat feltárják, az ismert vagy eddig rejtett tárgyi emlékeket bemutassák a közönségnek. Már eddig is számos kiállítás, konferencia valósult meg, alapvető kiadványok jelentek meg szerte a nagyvilágban, szűkebben Magyarországon és Erdélyben / Romániában is. Ehhez csatlakozik most a Csíki Székely Múzeum, folytatva az eddigi tárlatok immár elvárt magas színvonalú megszervezését.

Két jeles kutató, Murádin Jenő (Kolozsvár) és Szücs György (Budapest) vállalkozott arra, hogy összeállítson egy impozáns műtárgylistát, s egy reprezentatív katalógust. A képzőművészeti anyag mellett a tanulmányok és a dokumentumrészletek azt a célt szolgálják, hogy a drámai, máskor hétköznapi pillanatokat megragadó művek gondolati kiegészítéseképpen a személyes életükből kirángatott, kivételes helyzetbe kényszerített emberek lelkivilágát, akkori érzéseit közvetítsék, ezáltal a vizuális anyag árnyaltabb megközelítését segítsék elő.

A válogatás elsősorban a tágabb értelemben vett erdélyi területeket járja végig, a kiállítás főszereplői Márton Ferenc és Nagy István, akik a hősök portréi mellett valódi harci jeleneteknek is tanúi és megörökítői voltak. Különösen érdekesek a Márton Ferenc által rögzített gránátrobbanások, amelyek a légköri viszonyok, a színek villódzásának addig soha nem látott, impresszionista képeit eredményezték. Természetesen a katonákat és a hadifestőket különféle frontokon „vetették be”, így egy-két alkotás galíciai, balkáni vagy olaszországi helyszínt is felidéz. Remsey Jenő erdélyi menekültjei vagy Ferenczy Valér kórházi jelenetei a hátország háborús pillanatait jelenítik meg.

Szintén nagyszámú kép látható Papp Auréltól, aki a régióban szinte egyedülálló módon, a világháború után is próbálta a maga expresszív stílusában feldolgozni az átélt borzalmakat, az ember kiszolgáltatottságát, az élet esendőségét. Hasonlóan erőteljes kifejezésmód jellemzi Hans Eder műveir. Nem erdélyi születésű Vaszary János, aki viszont a Sajtóhadiszállás művészeivel, tudósítóival együtt jutott el a Kárpátok hadszíntereire, s számos rajzot készített az 1916-ban lerombolt Csíkszeredáról. A Hadimúzeumba leadott műveket azután budapesti, bécsi, berlini hadikiállításokon mutatták be. Az 1917-es margitszigeti erdélyi kiállítás plakátját Biró Mihály rajzolta.

A jelenlegi kiállítás azt a tanulságot is hordozza, hogy vajon az I. világháborús képzőművészet tekinthető-e a történeti festészet újabb, felívelő szakaszának, vagy az egyes művet esztétikai kvalitásai, s nem a téma alapján kerülhetnek rá a művek a művészettörténet lapjaira.